Félreértett enzimek egészségünk szolgálatában
Terápiás enzimek
A táplálkozással kapcsolatosan felmerülő rendellenességek körében kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy bevitt enzimekkel segítsük a nemkívánatos összetevők lebontását. Azonban különbséget kell tennünk enzim és enzim köszt, hiszen ez a megoldás, ha figyelmetlenül járunk el, veszélyeket is rejthet magában.
A laktóz érzékeny egyének körében a tejcukor tartalmú termékek fogyasztását követően jelentkező kellemetlen tüneteket laktáz enzimet tartalmazó készítményekkel gyakorlatilag teljes mértékben meg lehet előzni. Ami azt jelenti, hogy büntetlenül eltérhet tejcukormentes diétájától, hiszen van rá megoldás, hogy pótolja a szervezetében elégtelenül működő enzimet.
Bár kifejezett rendellenességgel nem áll kapcsolatban, de rendelkezésünkre állnak olyan enzim tartalmú termékek is, melyek a teltségérzet, elnehezülés vagy puffadás csökkentését szolgálják. Ezek szintén veszélytelenek és csak előnyünkre válhatnak, illetve kényelmünket szolgálják.
A fekete bárány
Azonban ezeket a fent említett enzim tartalmú készítményeket nem vehetjük egy kalap alá az alább tárgyalásra kerülő gluténbontó enzimekkel, ugyanis merőben eltérő célt szoltgálnak.
Sokan félreértik a gluténbontó enzimek célját és úgy vélik, hogy hasonlóan a laktáz tartalmú készítményekhez, lisztérzékenység esetén segít lebontani a glutént a szigorú diétától való elhajlás esetén. Ez természetesen nem lehetséges, emésztőrendszerünk működéséből és a betegség sajátságaiból kifolyólag.
Tehát a gluténbontó enzim nem ad lehetőséget glutén fogyasztására, a lisztérzékenység egyetlen hatékony terápiája jelenleg a teljes gluténmentes étrend!
Mi a valódi célja?
A lisztérzékenység egy komoly autoimmun kórkép, melynek rendkívül változatos tünetei jelentkezhetnek, különböző mértékben. Van azonban egy közös jellemzője, mely minden érintett egyén esetében jelentkezik, ez pedig a villus atrophia, vagyis bélboholy sorvadás. Ez a jelenség az immunrendszerünk által generált gyulladásos folyamat következménye.
Általában a szigorú diéta mellett a bélbolyhok állapota javulhat vagy akár teljesen helyreállhat, a szigorú diétát viszont nem egyszerű kivitelezni. Számos tényező tehet nekünk keresztbe, melyek végül – minden igyekezetünk ellenére – egy azon módon fognak megnyilvánulni, gluténszennyezettség formájában. Az immunrendszerünk rendkívül hatékony gépezet lévén, már a legkisebb mennyiségű gluténnel találkozva is kapva-kap az alkalmon, hogy akcióba lendüljön. Ennek következménye képpen a bélbolyhok gyógyulása lassul vagy akár rosszabbodhat is az állapotuk.
Itt jönnek a képbe a gluténbontó enzimek.
A glutén ártalmas prolaminját (lisztérzékenységben gliadin) felépítéséből adódóan nem tudjuk emészetni, ennek következtében alakulhatnak ki a problémák (általában genetikai hajlam fennálta esetén). Ugyanis, ha a molekulát minél jobban lebontjuk, minél több helyen felhasítjuk, annál jobban csökken az esélye, hogy a bélhámsejtekre nézve biológiailag aktív lesz, illetve marad immureaktív molekularészlet. Így egyértelművé válik, hogy az enzim célja a gluténmentes diéta támogatása, kiegészítése és nem annak helyettesítése.
A gluténbontó enzimek közül a leghatékonyabbnak az aspergillus niger nevű gomba enzime bizonyult (a legnépszerűbb ToleraseG néven van feltüntetve a készítményeken). [1] A gombából nyert enzim azért előnyös, mert savas környezetben aktív, tehát a gyomorban is képes működni, még a bakteriális eredetű enzimek savas közegben javarészt inaktívak, sőt a gyomorban tönkre is mennek. Az aspergillus niger gluténbontó enzime (prolil endoproteáz) ennek révén még a gyomorban, tehát a vékonybélbe jutás előtt képes a glutén jelentős részét bontani. Ehhez szükséges a megfelelően alacsony glutén mennyiség és magas enzim sűrűség.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha az enzim tényleg bontja a glutént a gyomorban, akkor miért kell a diéta? A válasz – mint azt már érintőlegesen említettem – az emésztőrendszerünk működésében és a betegség sajátságaiban keresendő. Emésztés során a gyomortartalom lassan, de folyamatosan ürül a vékonybélbe, így egyszerűen nem jut elég idő az enzimek számára, hogy a nagy mennyiségű glutént teljesen lebontsák. A lisztérzékenység (coeliakia) esetén pedig az immunrendszer a legkisebb mennyiségű glutén bélbe kerülését is megtorolja, tehát a kevés gluténnél már csak a még kevesebb glutén a jobb.
A gluténmentes diéta a gyakorlatban nem ugyanazt jelenti, mint ahogyan hangzik, hiszen a gluténbeviteltől 100%-ban nem lehet megszabadulni. A glutén szinte a levegőben van. Bár egyre inkább elkülönülő szegmense az élelmiszeriparnak a gluténmentes termékek előállítása, teljes mértékben nem tud elhatárolódni és „búra alá költözni”. Még ha maga a termék nem is súlyosan gluténszennyezett, a nem-lisztérzékenyekkel egy háztartásban élők esetében, minden elővigyázatosság ellenére nagy valószínőséggel kerül némi glutén az ételeinkbe. Továbbá a gluténmentesnek bélyegezhető élelmiszerek követelménye, hogy 20 mg/kg-nál ne tartalmazzon több glutént, az immunreakciók és a jelentkező tünetek szempontjából viszont nem mindegy, hogy 6 vagy 2 mg glutént fogyasztottunk. Mind a tünetek csökkentésének, mind a bélbolyhok regenerálódásának érdekében érdemes minden lehetőséget megragadni, hogy minimalizáljuk a vékonybélbe kerülő glutén mennyiségét. Erre igen effektív megoldást kínál, ha étkezésinknek gluténbontó enzimekkel ágyazunk meg gyomrunkban. Ahogyan a vívóknak ajánlott fejvédőt húzni a mérkőzésre, úgy ajánlott a lisztérzékenyeknek gluténbontó enzimet bevenni étkezés előtt.
Források:
